Akkor itt az ideje. Eljött. Hazudnom kell annak, akit szeretek, azért, hogy mellettem legyen. Erre magamban elfintorodtam. Míg én azért hazudok neki, mert magam mellett szeretném tudni, addig az a vérszopó pont amiatt, hagyta el, mert szereti.
Most önzőnek érzem magamat. Valamint kegyetlennek, igazságtalannak… ezer és egy szóval tudnám még jellemezni magamat, mire rájöttem, hogy valaki a választ várja. Csak elhiggye, utána minden könnyebb lesz. A féreg sem jön vissza és mi boldog életet élhetünk.
-Szóval ő… -még mindig nem tudtam rá a pontos szót.
- Micsoda? Nyögd már ki! –mondta erélyesen
-Ő nem éppen jó, hanem fogalmazzunk úgy, hogy Ő egy rossz ember –istenem ember? Ekkora hülyeséget! Ezt még én sem hiszem el.
Elég rövidke lett, de nem találtam a fejezetben olyan részt, ami hát nem is tudom, hogyan fogalmazzak! xD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése