Mindenki kiment a garázsba és beszállt a neki kijelölt autóba. Alice és Jasper hátulra ült én, pedig elölre Edward mellé. Egész úton, az ablakon bámultam kifelé. Nem szólt senki sem.
Én meg csak gondolkodtam. Próbáltam emlékezni, de minden hiába. Lehet, hogy már nem is fogok. De miért nem jut eszembe semmi Alice –el és Edward –al kapcsolatban? Mert talán ők jelentették nekem a legtöbbet? És miért aggódott értem annyira Edward? Miért ölelt meg?
ÁÁÁ, egyszer még tuti bedilizek.
Gondolataimból az ébresztett fel, hogy valaki kinyitotta nekem az autó ajtaját. Edward volt. Milyen udvarias. Mintha nem is ebből a századból jött volna.
Istenem miket képzelsz.
Lassan kimásztam az autóból és elmotyogtam egy köszönöm félét.
-Nagyon szívesen –mondta egy csibészes mosoly kíséretében. A szívem kihagyott egy ütemet. Ezt már nem először látom. Ez már nem először történhetett.
Nekem ez tűnt a legaribb résznek a fejezetből, szóval azért ezt választottam! Holnap teljes feji, addig is puszi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése